Tetszik az új városi park? Biztonságosan működik a metró? Lehet szabadon házasodni? Az a politikus lenyúlt egy csomó pénz? Van rámpa a babakocsinak a házban? Hitelesen tudsz tájékozódni? A fejed felett döntöttek egy téged érintő fontos ügyben? Valakid a véleménye vagy a származása miatt került rosszabb helyzetbe? Van szükség arra az új közintézményre a sarkon? Nincs hova dobni a szelektívet?

Ez mind demokrácia. Egy jól működő rendszerben beleszólhatsz a döntésekbe, és a döntéshozók a rájuk ruházott hatalmat arra használják, hogy jobbá tegyék a te és a közösséged életét is.

Van beleszólásod, kérdezhetsz és érvelhetsz. Képviselheted az érdekeidet a szülőszobában, a osztályteremben, a főnöknél, a pályán. Te, és bárki más. A demokrácia az a rendszer, ami a szabadságod kereteit biztosítja. Ha szeretnéd azt gondolni, hogy a döntéseidet a saját akaratod határozza meg, ha szeretnél tisztességesen élni, kérdezni, tanulni és hibázni, akkor te is szabad rendszerben szeretnél élni.

Demokratikus értékek válságáról sokat hallani mostanában, megrendült a bizalom. Azt látjuk, a közösség rációra alapozott döntéshozatalát sokszor aláássák a félelmek, az álhírek. Britannia dobbantott az unióból, az Egyesült Államokban egy mémet választottak elnöknek. Ezek a döntések a mindenki számára elérhető jogokat károsítják. Ahogyan például az USÁ-ban történt nemrég, az új vezető embereket a szabad mozgásukban, a hazajutásukban korlátozott.

Ez van, de ez nem jó.

Alulról érdemes a közösségek és a demokrácia védelmét építeni. Demokrácia, ha az utcában összefogtok, hogy legyen zebra az iskola előtt. Ha ismerősökkel együtt közösségi kertben termesztitek a zöldséget. Ha szóltok, hogy kátyús az út. Ugyanerről van szó akkor is, ha számon kéritek az adótokból eltartott közintézmények dolgozóit, vagy irányítóit. Ha tüntettek, ha petíciót írtok alá, ha polgári engedetlenségben vesztek részt – vagy ha egyszerűen megbeszélitek, hogy ami van, az jó, vagy nem jó. 

Az új amerikai elnök beiktatásakor, 2017. január 21-én békésen tiltakozó nők milliói vonultak fel világszerte. Összesen több, mint harminc ország – köztük Magyarország – csatlakozott a sokszínűség mellett kiálló világmegmozduláshoz. Ez friss példa, de rengeteg történetből tudjuk, hogy megéri küzdeni alapvető emberi jogainkért. Megmutatták azok, akik a francia forradalomban harcoltak, akik meghallgatták Martin Luther King beszédét, akik felmásztak a berlini falra, vagy akik felvonultak a Tiananmen téren még tankokkal szemben is. Itthon Mátyás király óta nem igazán sikerült nyertes oldalon állnunk, de ez nem azt jelenti, vesztes ügyekért küzdöttünk volna. ‘48, ‘56 és ‘89 a szabadságunkról, a függetlenségünkről, a demokráciáról szólt.

///

Sok magyar kezdeményezés, mozgalom és projekt próbálja mindennap kitalálni, hogyan lehetne egyenlőbb és szabadabb a társadalmunk. Ha érdekel, mi történik körülötted, vagy ha azt szeretnéd, ne korlátozzanak se téged se mást, akkor például a következő szervezeteket érdemes megismerned: Amnesty International, Human Rights Watch, Eötvös Károly Intézet.

A civil szervezetek mellett az egyre népszerűbb közösségi kezdeményezések hasonló célokért működnek: a szemétből táskát varrók, az eldobott ételt újrahasznosítók, a saját piacot létrehozók, az együtt közlekedők, a városi problémákat bejelentők, vagy a származásuk miatt hátrányos helyzetűekkel foglalkozó csoportok. Ha őket ismernéd meg, nézd meg például a Food Not Bombs, Heti betevő, a Budapest Bike Maffia, a Járókelő vagy a Bagázs csoportjait.

///

Aki szabad világba születik, elképzelni sem tudja, milyen a bezártság. Magyarországon a rendszerváltás óta épp annyi idő telt el, hogy már felnőtt egy ilyen generáció. Ne ők legyenek az elsők és egyben az utolsók.